Hétfőn beszéltem Edittel telefonon és megkért, hogy ha ráérek, varrjak neki pár zsákot, hogy a kertben lévő levendulákból levendulazsákot készíthessen. Szerdán nekiláttunk. Átnéztem az anyagokat, vagy ahogy itthon egyesek hívják; a "rongyaimat", mert a kérés is úgy hangzott, hogy ha van maradék anyagom és időm... Először másik anyagból gondoltam, hogy elkészítem- a hordozómhoz használt házikósból képzeltem el, mert az mégiscsak mintás és elég vékony is ahhoz, hogy az illat se szoruljon bent. Végül az Eszter felhőpárnájából megmaradt anyagot használtam fel, egy rétegben az is elég vékony. Természetesen nem is én lennék, ha nem kerítettem volna ennek is a kelleténél talán nagyobb feneket, mivel nekem sose volt ilyenem, így nem voltam benne teljesen biztos, hogy is kéne, hogy kinézzen a zsák a kért ~10x15cm-es méreten túl. Neten rákerestem a levendulazsákokra, láttam, hogy van behúzós és van sima varrott téglalap is, egyes darabok lógathatók is.
Végül a behúzás lehetőségét meghagyva készítettem el a zsákokat, az itthon lévő lila szaténszalagból akasztót is varrtam rájuk. A levendula miatt a lila-fehér kombináció tökéletesnek tűnt és hogy tovább fokozzam a dolgot, díszíteni is szerettem volna. Bár erre vonatkozó kérés nem érkezett, mégiscsak túlságosan egyszerű lett volna és a legkevésbé lillás egy sima fehér szütyő :) A zsákok alján és tetején lila cérnával varrtam, az akasztó is lila és most jön a plusz: Zselykét is bevontam az alkotási folyamatba, mivel a zsákok maradandóak és akár évekig is használatban lehetnek. Mivel volt itthon sötétlila textilfestékem, ami vizes bázisú és még a mosást is bírja, ha kell (30-40°C-on), így a "nyomdázással" zselykésíthetőek lettek a zsákok. Nagypapa segítségével Zselyke jobb kezének lenyomatát hagytuk rajta minden egyes elkészült darabon. Nagypapa tartotta a lányt és emelte fel-le, ahogy szükség volt rá- ez jó kis erőpróba egy több, mint 7kg-os lány esetében, 30°C felett és nem utolsó sorban 8 zsáknál. Én ecsettel kentem a festéket a tenyerére- egész jól hagyta, hogy mindenhol pingáljam, ahol "kell"-, tartottam az ujjait, hogy megfelelően szétnyitva kerülhessen a tenyér a zsákokra, mert az elsőnél persze inkább a tenyere alá húzta a hüvelykujját. Tehát a folyamat: festékkel lekenni a tenyeret és az ujjakat, bal kézzel kinyújtva tartani az ujjait, leengedni a lányt asztal közelbe, kicsit a zsák felé emelni, kezét gyors, de határozott mozdulattal a zsákra helyezni, jobb kézzel kicsit lenyomni, hogy mindenhol hozzáérjen, majd Nagypapával együtt gyorsan elemelni Zselykét a kész "műtől", nehogy kedve legyen rámarkolni :)
Sikerrel jártunk- remélem a Mamának is tetszeni fognak, mikor ma odaadjuk a nyolc kis zsákot, melyek a 7 hónapos Zselyke kéznyomát is magukon hordozzák. A hátoldalra felkerült a "Zselyke 2012" felirat, hogy később is tudjuk mikor készültek.
Íme az elkészült levendulazsákjaink:
 |
| A levendulazsákjaink |
 |
| A hátoldala és eleje |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése