Zselyke fogzásával és sírásával együtt akadnak jó, sôt mi több, igen mulatságos pillanataink is. Ilyen volt a mai családi "dájdájozásunk" :). Újabban ez is bekerült a Zselyke-szókincstárba. Vannak még újak, de sajnos nem mindegyik "höe" szintû, van amihez az enyémnél sokkalta jobb hallás kéne, mert hiába kántálja, csak nem jutok dûlôre a zöngés és zöngétlen párok közt...
Ma délután hosszasan ismételte, hogy dájdáj, mi pedig felváltva válaszoltuk neki ugyanezt. Kipróbáltuk különbözô hanglejtéssel és bizony beszélgettünk! Nálam volt, hogy babásan kacagott is, Viktornál pedig elôvette a lány minden retorikai érzékét és csak mondta, mondta a magáét. Fürdésnél igyekeztük rávenni, hogy próbálja meg kimondani, hogy apu, vagy anyu, hátha ez könnyebb az apánál és anyánál,de erre is csak különféle dájdájokat kaptunk válaszul. A dallam más volt, így lehet, hogy amivel viccelôdtünk Viktorral, valóban megszületett: "Apadáj" és "Anyadáj", bár egyszerûen dájdájnak hallja aki nem akarja a különbségeket hallani :)
...
Ma délután kicseréltük a belött fülbevalót a Mamáéktól keresztelôre kapott katicásra. Tündérien mutat a lányon! Majd igyekszem úgy fotózni, hogy a fülbevaló és Zselyke is érvényesülhessenek. A fülbevaló cserét Viktor bevállalta, én féltem tôle. Jobban mozog a lány, mint ami számomra ildomos lenne ilyen esetben, így én cumisüveggel és áfonyás teával figyelem eltereltem, míg Apa pikk-pakk kivette az immáron "régit" és betette az új, egy pár évig végleges arany fülbevalót az apró katicákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése