Apával épp összeszedtük a lány mosni való holmijait, húzom át az ágyát, erre hallom, hogy felébredt. Ágyat gyorsan befejeztem, nehogy lefejelje a polcomat, mint az egyedüli, fordulási irány útjában álló veszélyforrást, erre mit látok?
Elvette a malacos párnámat és vigyorog rám, mint a repedt tök. Nem tudtam rá haragudni, hisz úgy örült magának, a párnának, nekem, hogy végre átmentem hozzá... (plusz: legalább rám is hasonlít valamiben :)
 |
| Álljunk meg egy szóra! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése