Tegnap volt az elsô igazi anyák napi köszöntésem. Bár már a tavalyinál is tudtuk, hogy Zselyke úton van, mégis ez volt az igazi, ahogy hús-vér emberkeként ott ült elôttem az apja karjában. Viktor és Apa közösen énekelte el nekem az orgona ága kezdetû dalt és a Viktornál lévő sárga rózsa szárát szorongatták Zselykém pöttöm öklei is :)
Nagyon megható volt- jajj mi lesz velem, ha már rajzolni, énekelni is fog... Tutira elsírom majd magam!
Mikor megszagoltattam a lánnyal a virágot, az óvintézkedések ellenére kihúzta a kezét és egy picit belebokszolt a rózsa fejébe, miközben kitátotta a száját. Egyértelmûen tetszett neki.
Már egy pár éve, hogy nem köszönthettem senkit se anyák napján (Dédi, Mama, Nagymama is szépen "lassan" kiestek), de a tegnapi nappal új idôszak kezdôdött az életemben: már engem köszöntenek! Átkerültem a másik oldalra :) (Az egyik szemem sír, a másik nevet.) Zselyke bearanyozza az életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése