Ma reggel fél 9-re kellett mennünk Szilvihez a védônôhöz a 6 hónapos státuszra. Hihetetlen, hogy Zselyke babó holnap már fél éves lesz- csak úgy repül az idô! Igazán jó kislány volt, nem keltett hajnalban, hogy etessem meg, így a pocakja reggel 6-kor fújt riadót. Evés után megpróbáltam még visszaaltatni, mert bár tény, hogy egy gyerekkel lassabban lehet elkészülni, de azért már van annyi gyakorlatom, hogy határidôs programra is indulásra készek legyünk...és ehhez nem kell több, mint 2 óra. Némi fészkelôdést és melyikünk az erôsebb, hideg lábú Zselyke, aki éjjel lerúgta a takarót, vagy Anya, aki maga mellett a saját takarójával próbálja melengetni menetet letudva a karomon visszaaludt. Végül a telefoncsörgésre keltünk 7:40-kor. Hiába, valakinek dolgoznia is kell és beérni a munkahelyre.
Én a reggeli elôkészületekkel (pelenkacsere, öltöztetés, pelenkázótáska összepakolása, felöltözés, gyerekülésbe való elhelyezés) végeztem is negyed 9-re, így kényelmesen átértünk.
Zselykém kicsit fáradt volt, a szokott reggeli tempónknál gyorsabb kellett elkészülni, így még valahol félúton az álom és az éber állapot között érkeztünk meg. Levetkôztettem body-ra és megnéztük a fali matricákat. Kivételesen nem itthon töltöttem ki magam a státuszhoz tartozó állapot felmérô lapot, hanem Szilvi kérdezett én válaszoltam. Megbeszéltük a hozzátáplálást, mit szabad és miként próbáljam. A lány megmutatta élôben is, hogy milyen, ha érdekli valami. A pelenkázón volt egy majdnem akkora plüss medve, mint ô. Na ez aztán kedvére való volt, nyúlt utána, a elérte, magához húzta, amikor elkerült elôle, oldalra fordult, hogy elérje. Mosolygott, gagyogott, de csak ha oka is volt rá. Megdicsértek minket, a leányzó nagyon ügyes, remekül fejlôdik, a mért értékei is a korának megfelelôek, tudja mit és hogyan kell csinálni. Büszke voltam rá, hogy idegenek szerint is fantasztikus a haja, amit tud és nagyon ügyes. (Ezek szerint Anya is csak ôszinte és cseppet sem elfogult, ha Zselykérôl van szó :p )
A felöltözésnél megragadta a nyakláncom, a blinget, amit direkt neki vettem és rendeltetés szerûen használta. Úgy örülök, hogy tetszik neki, megfogja, rágja és leköti. Ma fel is vettem videóra (csak jussak el odáig, hogy feltöltsem), mert amit a karkötôvel és a lánccal mûvelt, az nagyon ügyes volt. Napról napra jobb a kézügyessége, eléri amit kiszemel, szájába veszi a dolgokat, elszórakoztatja magát :)
Sôt, ma "titok helyet" is talált: végülis mondhatom, hogy hosszú hónapok után új, ámde gyári (!) funkciót talált az Attiláéktól kapott játszószônyegén. Kiderült, hogy van rajta egy pont, amit, ha megnyomunk, zenél. Ezt egyébként egy hangjegy díszíti, de jelentôséget nem tulajdonítottam neki. Zselyke ma délután ráfeküdt és Viktor és Mesi beszámolója alapján annyira megörült neki, hogy ott "hempergett". Ha nem adna ki új dallamot, észre se vettük volna, de így szerencsésen beazonosították az ismeretlen hangforrást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése