Még Zselyke születését követően kaptunk beutalót a gyerekorvostól hasi- és koponya ultrahangra. Várni kellett vele, mert először azt mondták, hogy megszűnt az ingyenes vizsgálati lehetőség és ez nem kötelező, hanem csak ajánlott vizsgálat, aztán mégis felhívott a védőnő, hogy a Budai Gyermekkórházban van mód az ingyenes vizsgálatra. Próbáltam őket hívni, többször is, kitartóan, de csak nem vették fel, aztán megkértem Apát, hogy próbálja meg ő is... a Nagypapának úgy tűnik szerencséje van, rögtön felvették, megkaptuk a február 22-ei időpontot. (Hiába a legkésőbbi így is, úgy is a hallásvizsgálat lesz, amire március 6-án megyünk, mikor a lány már majdnem 4 hónapos lesz. A jó ebben, hogy a zárójelentésén volt, hogy vigyük el, én hívtam őket hazaérkezésünk másnapján, de csak ez volt a legkorábbi időpont... magyar egészségügy) Visszakanyarodva a mai naphoz, 11 órára mentünk a vizsgálatra. Előbb értünk oda kb. fél órával, így kényelmesen le tudtam róla venni a kabátot, megnéztem a falat díszítő hatalmas mese figurás festményeket, amiket Zselyke még nem igazán tudott feldolgozni, majd leültünk. Nagyol jól viselte a várakozást, szépen elüldögélt az ölemben, hol a cumijával, hol a kezével a szájában és lesett a hatalmas szemeivel. Megdicsérték, hogy milyen szép kislány- még jó :) már megszoktuk, de minden alkalommal szívesen meghallgatom, öröm ez a szülőnek. Várakozás alatt szembesültem vele, hogy milyen szép magyar nevekkel lehet nem csak nem teljesen fehér bőrű ismerőseink gyerekeit is elnevezni... volt ott egy Kevin és egy Santál... szörnyű ez így leírva, magyar vezetéknévvel- szerintem, de hát mindenki másképp gondolja. Hívtak minket, bementünk a doktor bácsihoz és a két asszisztenséhez. Az első sokk: tegyem le a gyereket egy pelenkára, majd álljak hátrébb...az asszisztens tartotta Zselykém fejét, hogy ne tudja egyáltalán mozgatni, amíg a kutacsánál megvizsgálták UH-gal. Erre kíváncsi voltam, mert nekünk igencsak hajas babánk van, de nem gond, kicsivel több zselét nyomtak a kobakjára és kezdődhetett is minden. Egyrészt a mozdulatlanságot, másrészt (talán/remélem), hogy kikerültem a látóteréből annyira rosszul viselte, hogy bár kedvesen beszéltek hozzá, rázendített. A koponya vizsgálat után már odamehettem én is, azért, hogy tartsam fel a kezét és egyben fogjam is, hogy ne tudjon mozogni és azért is, hogy megnyugtassam. Ez utóbbi a vizsgálat végéig nem sikerült, mert a kezét, lábát tartottuk és közben a valószínűleg hideg zselével bejárták a mellkasát, pocakját és a lágyékát is, sőt a hátát is. Talpig UH zselés lett a gyerek, így nagy fürdést rendezünk este, hajmosással... még emlékszem, hogy ragad, tapad a zselé után a bőr.
Apával megbeszéltem, hogy az ortopédiára lehetőleg jövő héten, vagy azt követő héten menjünk, mert akkor a március 13-ai szurinál minden orvosi leletet tudnánk vinni. A mai UH-ot, a fül-orr-gégészetét és a csípő szűrés kontrollját is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése