Zselykém tegnap nem az eddig szokásos időben étkezett, így kimaradt egy alkalom a szokásos napi 6x-i étkezésekből- ez az igény szerinti táplálás velejárója. Én az este 7-kor történő utolsó evés után sok jóra nem számítottam, gondoltam az elmúlt időszakhoz képest vagy előbb fog ébredni, vagy legalább kétszer kel fel, de nem... ("De NEMMM..." úgy Johnny Gold-osan) Lefeküdtünk olyan 9 körül majd váltva szólított minket a természet Viktorral hajnali 1 körül. A pisilést követően az eddigi Zselyke-Viktor-én felállást kicsit megcseréltük Zselyke-én-Viktorra, mivel fáj a kedves férjem torka, aki a gyerekre való tekintettel új felállást indítványozott (örülök, hogy ilyen). Zselyke az egészből mit sem vett észre, nyugodtan aludtunk 3:40-ig, mikor a pocakja jelzett, hogy éhes. 4:01-ig evett, majd újra álomra szenderült. Igen ám, de utána amolyan baba módra mocorgott az éjjel. A kis talpacskáit fel-le mozgatta és bár oldalt aludt, az egyik kezével folyamatosan hozzám érve- mert ezt ő is és én is szeretjük :) -, a másikkal hol a feje felett, hol engem meg-meg csapkodva álmodott.
A kis tündér végül 3/4 7 körül döntött úgy, hogy kezdődjön el a nap- a cumit, bár visszaadtam, ő folyton kiköpte és nyöszörgött. Már reggelizett, kapott tiszta pelenkát, most a földszinten a kiságyban örül a babáinak és beszél hozzájuk. Én lassan hajat mosok és nekiállok bepakolni azt, amire szükségünk lesz, mert vasárnapig Lőrincen leszünk. Zselykének ma lesz a leghosszabb autós utazása mióta megszületett. Kíváncsi leszek, hogy mit szól majd a hosszú úthoz, hogy inkább élvezi és fent lesz, vagy az eddigi egyetlen kivételt leszámítva, szokásos módon elalszik alig 1-2 perc alatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése