Egy nehéz nap szívmelengető vége

Ma szörnyűek voltak a gyerekek. Magor még tegnap rájött, hogy miként tud kimászni a kiságyból, így vége a nyugalmunknak... Nos, ma alkalmazta is és Zselykével együtt úgy döntöttek, hogy ma bizony nem alszanak nap közben egyáltalán. Ennek meg is lett az eredménye, Magor folyamatosan evett és elesett, emiatt sírt, Zselyke pedig "csak" süketet játszott és a világ minden kincséért se fogadott volna szót. Kiabálás, sírás, ellenkezés jellemezte a napunkat. A babó aztán fél 6-kor feladta és elaludt az ölemben a kanapén. Maguga nem nagyon értette a nyugvó nővér helyzetet, így sokszor odament hozzá, megnézte közelről (értsd: belemászott az arcába), megcirógatta a kezével és a homlokukat finoman "összeduccolta". Annyira cuki volt, hogy hihetetlen, így fel is vettem videóra, de mivel sötét volt és a lámpa sem bizonyult elegendőnek, így csak ilyen a felvétel kettejük idilli kapcsolatáról:

Remélem hármasban is hasonló szeretetben lesznek majd meg és akkor is egymás mellett állnak majd, mint most ez a két rosszcsont, akik mindig egymás mellett állnak, ha szükséges (és ennek örülök is valahol- néha csak- belül).