Zselyke babó ma délután eddig sohasem tapasztalt kedvet érzett a sétához. Hajlandó volt a kezét felfelé nyújtani, hogy foghassam és előttem sétálni! Csak úgy róttuk a köröket a földszinten. A teraszajtótól a konyha végéig, a konyhából a bejárati ajtóig, majd onnan vissza a nappaliba és mindezt többször!
Ha nem hagy alább a jókedve, lehet hamarosan egy perc nyugtunk sem lesz és valaki állandó jelleggel sétálgathat a kis Duracell nyuszival :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése