Ma 2012.12.12-én természetesen nekem is írnom kell valamit :) No nem azt, hogy mennyire hozott szerencsét a mai majdnem negyed 1 (Viktorral azért megemlékeztünk a 12:12-ről egy sor erejéig:)), vagy milyen jó is, hogy kicsivel több, mint egy éve még a november 11-én izgultunk...
Fontosabb, hogy lejegyezzem, ami mostanra bizonyosságot nyert- nem egyszeri véletlenről volt szó ugyanis. Nem hiába mutogatok kitartóan egy-két babajelet, hogy a lánnyal kommunikálhassunk még azelőtt, hogy rendesen beszélne.
Az "enni" jele már megy! (
A kezét a szájához kell emelnie úgy, hogy az ujjaival megérinti a száját és előre, hátra mozgatva a kezét megismételni- Babónál ez kicsit még szájba nyúlósan megy és emlékeztetni sem árt rá, hogy mutassa, ha enni kér, ne csak "mutatóujjazzon":)) Persze a jó étvágyú haspókunk esetében az apja szerint ez nem olyan meglepő, hisz kajáért mindenre képes, de én azért nagyon örülök neki! Egyrészt, hogy tanult valami újat, másrészt, ezt végre Tőlem :) Eddig az apja jutott csak vele arra a szintre, hogy pápázzon, puszit dobjon...én kitartottam a babajelek mellett, ami kudarcra ítéltetett kezdetekkel bírt. A lány csak nagy szemekkel nézett és nem mutatott érdeklődést az utánzásra sem, nem, hogy az alkalmazására.
Bezzeg a héten: reggeli közben hajlandó volt viszonozni az "enni"-t, majd annyira rendes volt, hogy eme tudományát Apának is megmutatta, mikor hazaért a munkából, sőt, ma reggel Mesinek is. Az aszalt áfonyáért és a soron következő falatért MINDENT :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése