Első szánkózás

Remek kis szánkót néztem ki Zselykének a kika akciós újságjában- van biztonsági öve, hát- és kartámlája, direkt a 6 hónapostól a 3 éves korosztályig készült. Pár hete meg is vettem és már csak abban kellett bíznom, hogy a következő két év telén havazni fog :)
Mára akkora lett a hó, hogy tényleg volt értelme délelőtt kimennünk a napsütésben és kipróbálni a kipróbálni valókat! Mert abból akadt bőven: egyrészt maga a szánkó, másrészt a hozzá való ruha. Ugyanis Saroltáéktól örökölt a lány polárral bélelt, kívül vízlepergetős anyagból  készült, behúzható szárú nadrágot, a Mama pedig még tavaly biztosított egy olyan dzsekit a számára, ami ezzel a nadrággal- tudta nélkül, de- tökéletes kombináció. A kabát is vízlepergetős, mégis jó vastag és a babó rózsaszínben is csodaszép és csajos- természetesen!

Anya húzza...

A lány pedig tudja, hogy be kell dőlni a kanyarban :)

                   

Nagypapával hármasban kimentünk hát Pista kertjébe, hogy ne csak macska lábnyom tarkítsa a fehér tájat és szánkóztunk. A lány boldogan és kényelmesen foglalta el helyét, hagyta magát bekötni, nem ficergett. Egy dolgot viszont nem hagyhatott ki: balra dőlt és belenyúlt a hóba. Hiába, kíváncsi a lelkem, hogy mégis mi az, amitől káprázik a szeme, ha rásüt a nap... Beledugta a mancsát, majd úgy kellett belőle kiemelnem és egyenes ülő helyzetbe hoznom, mert nem igazán zavarta, hogy hideg. Bent hagyta a kezét, úgy húztam, majd, hogy aprócska ujjai megmaradjanak, "leporoltam" és úgy folytattuk utunkat. Lesett, időnként mosolygott, néha hangokat is hallatott. Csak azt nem értette, hogy a kutyák mégis miért kiabálnak megállás nélkül- ahogy ez a videón is hallatszik.

                                  

                                  

Sétáltak is picit Nagypapával...

És pocakot is düllesztett :)

Piros orr!

Mire kipirosodott a nózija, bementünk. A szánkózáson túl hagytam kicist a havon ülve ismerkedni az ismeretlennel, de ez nem igazán nyert. Annyira furcsa neki a csizmájában, hogy csak ült és kicsit fel-lemozgatta az enyhén behajlított lábát, de nem fordult meg, nem nagyon matatott... Ráérünk még a hóban fürdéssel!