Érte mentem 10 perccel korábban, de az udvaron már csak ketten voltak egy kisfiúval, Kriszta és Anita néni kíséretében. A lány a homokozóban egy domb tetején ült és játszott. Észrevett, "szia Anya, homokozok!" mondta fülig érő szájjal és meg sem moccant :)
Mivel Kriszta néni egy másik anyukával beszélgetett, így Anita nénit kérdeztem meg, hogy sokáig sírt-e. Azt mondta, hogy nem, mondta neki, hogy megnéznek az ablakból és utána meg is nyugodott :) Kriszta néni csak annyit mondott, hogy "akaratos gyerek" és érdeklődött, hogy rám hallgat-e. Mondtam neki, hogy többnyire az válik be, ha megmondom neki, hogy ha nem csinálja amit kérek, akkor nincs pl játszótér, vagy nem kapja meg amiről szó volt, mert úgy nem megy. Ez ha a gyerekekkel magam vagyok beválik... mondtam azt is, hogy ilyenkor elő szokott fordulni, hogy leszegett fejjel odébb baktak és közli, hogy "szomorú vagyok", illetve, hogy hajlamos azt hinni, hogy a "légyszi" varázsszó :)
Hazafelé azt mondta magától a lány, hogy "jó volt oviban"! Úgy örülök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése