Röviden, tömören: Zselyke kissé antiszociális volt, mindig rosszkor időzített, anya-mániás, de még így is jobb volt, mint egy-két másik és új jelet kapott.
Na akkor most kicsit részletesebben is. Új jel... megérkeztünk, cipőt átvette, bemegyünk a terembe, ahol Kriszta néni papír tulipánokra (mert ez a csoport jele) a gyerekek saját jelét rajzolta fel - végül ez Zselykének kimaradt-, ezért kérdezi, hogy mi Zselyke jele. Mondom, hogy szívecske. Furcsán néz, majd megnézi a névsort, vmi nem stimmel, az foglalt, neki itt hajó szerepel, de keresnek valami lányosabbat is. Esernyő a b) opció, melyik legyen? A lányra bízom a döntést, elhozom a kis autóktól és az öltözőszekrényeknél mondom neki, hogy mégsem szív, válasszon, hogy mi szeretne lenni, hajó, vagy esernyő. Esernyő! Olyan gyorsan jött a válasz, amilyen gyorsan csak lehetett :) oké, esernyő, az óvónők elnézést kérnek, majd arra is fény derül, hogy mi nem voltunk tegnap, pedig már akkor is lehetett volna jönni. Még jó, hogy a kerületi egyesített óvodában ugyanaz van, ugyanakkor és két féle módon, dátummal és nappal is a kedd, szerda, csütörtök lett felírva a szülőin. Sebaj, majd belejövünk.
A terem, a jelenleg lezárt galériára vezető lépcső, a fonott kosarakban lévő sok-sok játék lekötötte a lányt, a gyerekek bezzeg nem. Az elején ki akart menni az udvarra, pedig az első órában benti foglalkozás volt, így párszor kiszökött, én utána mentem, ő hisztizett, földön fetrengett. Mikor a többi gyerek a szőnyegen ült és mind pufi kukit evett, Zselyke mellém ült és Noddy-s könyvet olvastatott. Erre még két kislány odaült hozzánk mesét hallgatni. A két óra alatt háromszor lett a csoport kiterelve a mosdóba, ami bíztató. Ugyan Zselyke velem pisilt egyszer, aztán nem tudom, hogy mit csinált, mert direkt magára hagytam, de mosolyogva úgy jött ki, hogy "ügyes voltam". A szokás az, hogy tervezetten vonatozva, gyakorlatilag, ahogy összejön, kimennek a mosdóba és mindenki pisil, majd csak utána moshat kezet. Ennyi gyerekre a három szakképzett fő kevés volt, vagy csak volt aki engem szemelt ki (igen, a többi szülő lelépett, majd lehet én is így teszek vmelyik nap), de volt két kisfiú aki az én lábamat kocogtatta az ujjával, hogy segítsek pisilni. Pont engem, akinek csak pelenkás fia van... na mindegy. Ennél már csak az volt jobb, mikor az udvarra kimenetelnél is hozzám hozták a kinti cipőt, hogy segítsek nekik, Zselyke közben elszaladt, én amint tudtam, utána. A fürdőszobában volt, ahonnan kitereltem a "ha kész vagy, itt várakozol" padra, de egy hang utánam szól: "kakiltam!". Egy másik kisfiú az egyik függöny mögül néz rám várakozó tekintettel. Törölhettem ki egy vadidegen gyerek hátsóját. Remek, csak az én gyerekemét is kitöröljék majd!
Az udvarra párossával mehettek ki, de Zselyc, mint az első pár fele, sírva fakadt, mert hol van anya... jött inkább hátra hozzám. A homokozó mellett az óvónő megkérdezte, hogy szokott-e közösségbe járni. Mondtam, hogy ő szívesen játszik és barátkozik, de pont nem a kortársaival tudott eddig játszani, hanem pár évvel idősebb vagy fiatalabb gyerekekkel. Remélem oldódni fog és a következő két nap jobb lesz. A végén aztán nem akart hazajönni :) ezt Kriszta néni is hallotta, így nem ijesztően antiszociális, vagy reménytelen a babó :)
Két óra elég volt ahhoz, hogy itthon, miután ivott, közölje, hogy fáradt. Miután rábírtam, hogy feljöjjünk, már csak annyit kérdezett: "megint veled aludhatok?". Cuki!
Ez a nap is eljött... gratulálok mindkettőtöknek! :)
VálaszTörlés