Zselyke jó kislány volt, amolyan igazi minta gyerek. A készülődésnél még a fésülködésnél sem volt semmi hiszti (lehet azért, mert épp az új, díszítő hajgumik közül választotta ki a majmosat), jó kedvűen ment az oviba, ott rögtön játszott. Nem sírt mikor eljöttem, sőt mikor érte mentem és éppen csúszdára mászott Kriszta nénivel, akkor is vigyorogva köszönt. Azt mondták ma nagyon jó és aranyos volt, egyáltalán nem sírt, még másokkal is játszott. Állítólag nem baj, ha nem játszik kifejezetten másokkal, ez kiscsoportban még nem elvárás, a korosztályának inkább az egyedüli játék és a néha ide-oda csapódás felel meg.
Egy óvodai homokozós lesifotót azért lőttem a lányról még reggel :)
Jajj, az külön aranyos volt, mikor elindultunk az udvarról befelé és mondtam Zselykének, hogy kész az ebéd, itthon ehetünk halat és rizst. Ő a csípőmre dőlt és azt mondta: "hurrá, köszi Anyunya!" :) Valóban örült is neki, mert Magor és ő is jól ettek, a tartár mártást imádták és utána jóllakottan 1 órakor aludtak is. Zselyke még most is alszik, Magor már a földszinten tesz-vesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése