Ma elmentünk a gyerekekkel hármasban a Feneketlen-tóhoz levegőzni. (Igyekszem kihasználni a bérletem és a viszonylagos szép időt.) Fél 12 előtt indultunk és 2 után értünk haza. Zselyke a saját lábán jött, leszámítva a Kosztolányin pár száz métert, amíg cipeltem. Kénytelen voltam, mert egyrészt elaludtak a buszon, másrészt mire a villamos megállónál felébredt, már túl hosszú a zebra, vagy túl rövid a zöld jelzés - a lényeg, hogy nem értünk volna át. Merész voltam, mert Zselykét babakocsi nélkül vittem és Magor a mei tai-ban rajtam volt, így ez amolyan "egy életem, egy halálom" jellegű küldetés volt.
Már a buszozás is élmény volt, Zselyke egy fél hangos hurrával kezdte, mikor a busz elindult. A helyét nem találta meg egy könnyen, mert az ablakon is ki akart nézni, a lábát végig fel akarta t enni az ülésre és Magor kezét is fognia kellett, mert különben ki tudja, talán eltűnik az öcsi :) Szerencsére a végállomásig mentünk a busszal, így nem volt akkora probléma levennem az alvó gyereket a mellettem lévő ülésről. Egy idősebb férfi, amolyan nagypapa korosztály felajánlotta, hogy segít, ha kell, amin magamban jót mosolyogtam. Kedves- és ugyanakkor hihetetlen-, hogy felajánlotta lovagiasan a segítséget, de ugyanakkor vicces is, mert nem értem, hogy gondolta a kivitelezést. Segít Zselykét felemelni az ülésről, vagy leviszi a buszról, vagy jön velünk akár egy hordár? Mindegy, mert megoldottam, úgyis befejezem amit elkezdek, mert csökönyös vagyok, mint egy szamár :)
A tónál aztán élvezte, hogy szabadon sétálhat, a rengeteg galamb rabul ejtette. Ők lettek végül a befutók a nap végére, mert sokkal közelebb voltak, mint a kacsák. Azért némi kétségbe esés és hiszti is volt, mikor azt hitte, hogy a beígért etetés kimarad. Látta ahogy mások kenyérrel etetik a kacsákat és galambokat és elkezdett sírni, hogy "én is etet"... de galád anyának nem lapult a táskájában kenyér szelet (tanulság: legközelebb a galambokra és Zselykére gondolva, legyen!), így kénytelen volt elsétálni a kacsatáp adagoló automatáig, amihez direkt váltattam aptópénzt Tatával még múlt héten. Igen, készültem rá, sőt annyira, hogy nejlon zacskót is vittem, hogy 3 adagnyit is odaadhassunk majd a madaraknak. (rájöttem, hogy folyamatosan kell, hogy legyen nálunk 100,-Ft-os, mert minden csak azzal működik, amit a lány momentán élvez...)
Ez a pofa :) Imádom!
Zselyke annyira be volt zsongva a galamboktól, hogy videót is készítettem róla, ahogy eteti őket, megy utánuk és folyamatos csak azt hajtogatja, "gajamb"!
Hazafelé másfelé jöttünk és a buszmegállóban összefutottunk Tatával, aki épp a Pista áprilisi kiállítását ment intézni. Mivel így alakult, kapott a buszmegállónál lévő cukrászdából sajtos pogácsát is. Ez hál'isten ébren tartotta, így minden gond nélkül megúsztuk a hosszú levegőzést és "csak" jól éreztük magunkat együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése