Egy tányérból ebédeltünk a lánnyal, hogy a másik tányérjából történő evést kihagyjuk. Zselyke ügyesen használta a felnőtt villát, majd elkezdte a tányér széléről, fölé hajolva leenni a krumplit.
Tata: nem vagy te kutya!
Zs: deee. Kutya!
Én: nem, te kislány vagy. Ember.
Zs: embem?
Én: igen, ember.
Miután jóllakott, abbahagyta az evést és rámnézett:
Zs: Anya, kutya!- utalva rá, hogy egyem meg a maradékot
Én: nem, én is ember vagyok. Zselyke, nem eszel többet?
Zs: neeem- és kinyújtotta a nyelvét
A szemüvegem felett ránéztem és ezzel új időszámítás kezdődött:
Zs: Nincs, hehehe :)- felemelt fejjel a szemüvegen át néztem rá, erre ő- vaaan! Hehehhehe
Úgy kacagott, mint aki a hét viccét hallotta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése