A tojás misztikuma

Tojás mustra...

Még öltözés közben megbeszéltük Zselykével, hogy rántottát fogunk reggelizni. Ő készült el előbb, így amíg Magort is felöltöztettem, ő lejött a földszintre. Mikor leértem, jó szokásom szerint egyik kezemben a gyerekkel, másikban a cumisüvegek és a mobil, hirtelen azt se tudtam mit hova rakjak le. Tata a szemetet vitte ki, így a babó egyedül azt csinálhatott, amit szeretett volna.
Ült a fotelban és szomorúan nyöszörgött, ölében a Nénjétől kapott tojásokkal és sorra vette ki őket.
Zs: nincs, tojás! - és lebiggyesztett szájjal visszarakta, ami a kezében volt, majd újat vett elő.
Én: de, ott van a kezedben. Ne törd össze, mindjárt csináljuk a reggelit.
Zs: nincs tojás...- füléhez emeli, megrázza és szomorúan visszateszi- nincs benne!
Na itt értettem meg, hogy mi baja van :) azt hitte, hogy úgy zörögnek az igazi tojások is, mint a kinder.

Az elképesztően sárga házi tojások!

Gyorsan lefényképeztem, majd kezdődött a rántotta készítés. Zselyke hozta a sámlit, majd mivel az alacsony volt, Tata meghozta a kisszéket. A lány örült, hogy mégsem üresek a tojások, majd kitalálta, amit egyébként mindig: segít. Nem várta meg, hogy keverhesse a tojást, egyszerűen kivett egyet és majdnem úgy, ahogy tőlem látta, odavágta a konyhapulthoz a "derekánál" egy édes, "Zselyi segít!" kijelentéssel. Majd mikor rájött, hogy nem sikerült, mert ez nem is olyan könnyű és a fele tojás a padlón és a szekrényen volt, a másik a markomban (már amit sikerült elkapni), egymást váltotta a pult nyalás és hosszú "jajj, jajj"-ok sora :)
Így esett, hogy nem kicsit vicces és kalandos, ugyanakkor talán tanulságos módon végül 5,5 tojásból ettünk rántottát. Ebből a babó legalább a felét!