Szombat este végre irtották a szúnyogokat. Ezt egy alacsonyan szálló, sárga színű duplafedelű repülővel szokták nálunk. A lány ugyan éppen pancsolt mikor a repülő oda-vissza rótta a köreit, de mivel korábban már mutattam neki a repülő jelét, illetve ha szóba kerül tudja, hogy az is repül, de mégis madárként mutatta (igen, most már múlt idő!), így kivettem a kádból, ha jött a gép és a fürdő ablakból kémlelhette. Hihetetlen, hogy most már tud oda nézni, ahova az ember mutat neki, illetve magától is észrevesz távoli dolgokat- emlékszem, mikor a kerítés tetején lévő madár megmutatása is nehézségekbe ütközött kb. 2 méterről. Hiába, fejlődik :)
Nos, a repülő, az valami csuda klassz dolog- odáig van érte! Már szombat este is hisztizni kezdett, mikor kivettük a kádból végleg és nem volt több repülő... Aludni se akart menni- még jó, hogy nem rajta múlik. Másnap reggel a pelenkázóról mutatott az ablak irányáéba és hadonászott a majdnem kinyújtott kezeivel, közben a "repülő" hangját utánozva. A vasárnapunk reggeltől estig ilyen repülő-mániában telt. A fürdőben, az ablakot nézve várta a jelenleg legklasszabb dolgot a világon. Ma dettó.
Mondjuk, hogy kora délutánra szerencséje volt, mert bár tervezetten fél 2-kor mentek volna a Nagypapával a boltba, ez Pista telefonja miatt közel negyed 3-ra tolódott ki (estebédet főzök), s mivel egy gyakorlatilag indulásra kész másfél évest nehéz visszaültetni a kanapéra, ha már az ajtóban volt, így kénytelen voltam a babakocsiban tologatni. Bőszen bólogatott a lehetőséget felvetve, így a kertkapu és a lépcsőnk közti távot tettük meg oda-vissza vagy 20-szor. És mit ad Isten, csak jött egy repülő, aminek nagy sikere volt! Nem irtott szúnyogot, nem volt sárga, de ez is duplafedelű volt. A lánynak szóltam, mikor meghallottam, gyorsan megkerestem merre van, ő pedig amíg csak lehetett, hadonászva meredt az égre, míg én a babakocsival "rallizva" a legjobb helyre toltam, hogy kényelmesen megfigyelhesse.
Volt repülő! Volt boldogság is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése