Ma elérkezett az első ctg időpontja. Apa behozott autóval, meglepően gyorsan, kb 5perc alatt elkérték a papírom (9:20), majd elválik mikor jutok be. A Zselykénél jól bevált módszerekhez folyamodtam, csokit ettem (balaton bumm, "nyami", ha a gyerek véleménye is számít), kólát kortyolgatok. Pöcök2 kitartóan "bukfencezik" odabent, csak tartson ki a lelkesedése a vizsgálat végéig ;)
Itt ácsorogva a folyosón, ráérek megállapításokat tenni. Olyanokat pl., hogy még mindig jelentős mennyiségű helyet foglalnak el a padokon a leendő nagymamák és apukák. Hiába, figyelmes ország/város a miénk...
Aztán ráérek megállapítani, hogy másokról is folyik a víz, nem csak rólam, bár a ma reggeli 22`C-ot jól viselem (köszönöm a szelet, a lehűlést!). Az öltözködés? Hát ez igazán érdekes dolog... sose voltam olyan, aki majmolja a divatlapok hasábjain olvasható, látható trendet, inkább csak azt igyekeztem hordani, ami nekem tetszik és elég egyedi. Várandósan mindez nehéz, értem én, hisz ezen megyek keresztül én is. Nem lehet feltétlen megvenni a trendi kismama ruhákat, vagy annyit, amennyiből minden alkalomra jut egy-egy praktikus, mégis csinos darab. (Zselyke esetében alapvetően megúsztam egy kismama farmer és pár nagyobb felső vásárlásával, most, Pöcök2 esetében szülinapomra kaptam egy zsák ruhát Viktortól, mert kellett. Ezekkel a pécsi ruhákkal elégedett vagyok, jó az anyaguk, kényelmesek és mégis jól variálhatóak :)) de döbbenet számomra, hogy vannak akik nem az átlagos, simán kényelmes, semmi extra ruhát választják, hanem ragaszkodnak a korábbi miniszoknyához. Igyekszem elrejteni a mosolyom, mikor a nagy pocaktól és hátfájástól járni se tudnak, de a fenekük alá csupán egy tenyérnyivel érő miniszoknyában vánszorognak "trendin"...
BlackBerry 10 okostelefonról küldve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése