Csak így tudom jellemezni a napjainkat. A hôség elviselhetetlen kezd lenni- már túlvagyok 2,5l folyadék bevitelén és amíg Zselyke alszik, arról ábrándozok, hogy ha felébred, végre zajonghatok a turmixgéppel és milyen fagyasztott gyümölcsös turmixot gyártok, amibôl úgyis kunyerálni fog :)
A délelôtti alvását sikerült elkiabálnom, mert erôs jóindulattal is csak háromnegyed órát aludt, majd a filceivel a papírlapon kívül a dohányzó asztalt és némileg a body-ját is összefirkálta, majd, hogy (már-már) jogosan ripakodjak rá, egy valószínűleg Andzsin által kinyomott heggyel hagyott tollal a kanapén hagyta ott keze nyomát. Öröm és boldogság... De nem! Ebéd után- hihetetlen, de ilyen idôben is van étvágya- játszott, Nagypapa elaludt én pedig szépen lassan eljutottam arra a szintre, hogy le KELL tennem aludni a lányt, mert fáradt vagyok (velük ellentétben én nem aludtam), melegem van és akárhogy, akármit csinálok, folyik rólam a víz. Kínomban fekszem, így a derekam nem fáj, ellenben érzem, hogy Pöcök2-nek sincs maradása egy helyben. Vagy a gôzkabin nem jó, vagy épp ellenkezôleg és kihasználja a beépített wellness szolgáltatásaimat. Olyan mértékben forgolódik, hogy a Zselykével szerzett tapasztalataim nélkül akár azt is hihetném, hogy elôbb unja meg odabent, mint ildomos lenne. Egy a lényeg, hogy ne jöjjön veszett nagy front, ami elôrángatná, kb. 2,5-3hétig még. Akkorra már nem lesz koraszülött (ha idôsebb, ha nem, mint a számolt), letudom a kötelezô 36hetesen esedékes vérvételt és EKG-t, ami a császár miatt kell és reményeim szerint az aneszteziológussal való konzultációt is. Pakolni (babonából is) még ráérek és amúgy is kell még venni ezt-azt a patikában és a tescoban, hogy "kórházkész" legyek. A lényeg, hogy Viktor itthon van, így ha bármi van/lesz, nem marad le semmirôl :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése