Bár még csak fél 11, Zselyke máris két dologgal csalt mosolyt az arcomra.
1. Viszonylag állandó program, hogy nem akar átöltözni, ezért idelent kapja meg a ruháját a földszinten. Ma is meztelenül rohangált, miközben torokhangon kacagott, mert ez szerinte mókás.
Én: Zselyke, ha nem lennél, ki kéne találni. De az nem lenne egyszerű!
Zs: (büszkén) Tudom Anyu!
2. A képhez kapcsolódó, hogy "csakazértsem!" rendeltetésszerűen használja az ugráló labdát, mert vagy megpróbál ráállni, vagy direkt kitolja maga alól, miközben rajta egyensúlyoz, közben pedig megnyugtatóan közli velem, mint ha nem tudnám, hogy "ESÉS LESZ!" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése