Magorovics lassan, szenvedve, de megfogasodik

Ma kibújt Magor ötödik foga, a bal szélső metsző beelőzte a jobb oldalit, ami viszont az egész napunkra rányomta bélyegét. Ha a nagyfiú épp nem aludt, vagy evett, akkor megpróbálta lerágni a saját ujjait- legalábbis így nézett ki a helyzet. Délután aztán egy bő másfél órára annyira kikészült, hogy ha letettem a járókába, sírt, ha a szőnyegen hagytam volna játszani, sírt, mikor lefektettem volna a kiságyba, sírt. Egyedül úgy nem sírt, hogy a karomban tartottam, miközben ő a vállamra borult, átkarolt és én sétáltam vele fel és alá. Egyre nyugodtabban vette a levegőt, szipogása szuszogásra váltott, de nem aludt el. Délután 5 körül aztán megetettem, majd angyali ábrázattal úgy csinált, mint aki csak az apját várta, átkérte magát, nyugodt volt és hagyta, hogy Viktor lefektesse. Még most is alszik!