Kopaszi gát

Sikerült döntenem, hogy hova is menjünk :)

Ó, ennél jobbat ki sem találhattam volna, annyira élveztük mindhárman. Szerencsére autóval mentem és ez a kocsiban pillanatok alatt elalvó gyerekek és az én szempontomból is helyes döntésnek bizonyult. Mikor végre szabadon engedhettem Zselyke babót, hát olyan boldogan sétált, rohant, vigyorgott és pózolt, hogy azt is elfelejtette, hogy ő bubit akart fújni. Elsétáltunk a játszótérig, ami nem volt könnyű, mert a lány odafelé már kinézte magának az éttermeket, bisztrókat, amik mindegyike gyerekbarát módon, csúszdával és műanyag kisházzal várja a gyerek vendégeket. (Visszafelé dettó és bár megettek szinte egy teljes kürtőskalácsot, ő azért még ebédelni akart... na majd, ha egyszer Viktorral közösen eltöltünk ott egy napot, akkor :))

Bementünk és már vigyorgott is :)

Közösen homokoztak

Elvoltak a homokozóban

Magor olyan édes volt...

Magor most homokozott életében először és nagyon élvezte. Gyűrte, szórta a homokot mindkét kezével és az arcán látszott a teljes koncentráció :) Nem meglepő gondolom, hogy a mi, "asztallapot is megevő" fiúnk természetesen a homokot is megkóstolta és a benne mások által elrejtett nagyobb kavicsokat, faágakat is igyekezett elfogyasztani. Gonosz Anyunya bezzeg nem engedte... A homokozás közben, után Zselyke felfedezte a mászókát is, ami hivatalosan, ha jól emlékszem 6 éveseknek volt, így nem is tudott rá feljutni, csak segítséggel. Egyik oldalán széles kötélhágcsó, az a kb. négyzethálós, másik oldalán egy negyed körív fával leburkolva és egy rögzített kötél, amibe kapaszkodni lehetne, de a lány csak kiabált, hogy "jajj, segíts Anyunya!", így feltoltam. A harmadik oldallal meg is birkózott volna, ha a fa létra legalsó foka nem hiányzott volna (a hajókosarat szerencsére nem szúrta ki, ahhoz tudnia kéne kötélre mászni), így ott mindig feljebb raktam, ahonnan már tudott mászni. Jutalma egy kb 1,5 méter széles csúszda volt.

Zselyke hintáztatja az öcsit :)

 Mindeközben kicsi fiúnk vagy rajtam volt a csatos hordozóban (most ezt vittem a gyorsabb gyerek ki-bepakolás miatt), vagy a homokozóban játszott. A hintát is kipróbáltuk- ez amolyan igazi "első nap" volt Magornak- ez is nagyon tetszett neki, de szerintem látszik is. Ugyan még nem kapaszkodik, így a lökés inkább diszkrétebb volt, de nővére segítő kezeit is szívesen fogadta. Zselyke a rugós játékokon már vérprofi, fel is mászott rájuk egyedül, aztán tökéletes magabiztossággal hajtja. Egy dolog van, amiben a lány fejlődhetne és ebben az óvoda jó lesz (csak vegyék fel), meg kell tanulnia, hogy nem minden az övé. Most is azt hitte, hogy msáok homokozó készletét csak úgy elveheti, vagy bárki odaadja neki azt, amit a kisasszony éppen szeretne... Hát nem. Én mondtam neki, de látszott rajta a megdöbbenés, mikor egy Marci nevű kisfiú nem adta oda azonnal a markolóját, pedig az Zselyke szerint az "emém" :)

Élveziii!

Hal-lovagolás

Mikor már kellőképpen eluntuk a játszóteret, kivezényelve kis csapatomat elindultunk visszafelé. A játszótérhez legközelebb eső bódénál vettünk egy vaníliáskürtőskalácsot és magamnak egy hideg ásványvizet (mindig úgy járok, még kocsival is, hogy a gyerkek pelenkái, innivalói, most még a pléd, a hordozó(k) miatt magamnak sose teszek el innivalót). Az eladók odáig voltak, hogy milyen szép magyar neve van a gyerekeknek- nem véletlen :)) Majd egy kicsit nagyobb, fákkal határolt, ezáltal árnyékos helyen letelepedtünk a piros pokrócra, ami mindig az autóban van. Zselykétől sikerült ennivalót szerezni Maguga számára is, aminek nagyon örült. Mindkét gyerek hümmögve ette a frissen tényleg isteni kalácsot... Miután pár képet csináltam róluk, rendesek voltak és Zselyke invitálására én is odaültem hozzájuk és kaptam enni is :) Mikor Zselyke először úgy érezte, hogy jóllakott, elkérte a buborékfújót és végre alkothatott. Magor hol teli szájjal, hol tátott szájjal bámulta a színes szappanbuborékokat. Igazán idilli volt az a nyugis kb 20 perc az árnyékban a lágy szellővel- nekem csak Viktor hiányzott a tökéletes képhez!

Olyan aranyosak!

Zselyke csak eszi...

Nézd, mennyi cukor!

Csupacukor pofi :)

Végül a vizet is megnéztük közelebbről. Zselyke nagyon cuki volt, még odafelé mondtam neki, hogy nem megyünk a ferde partra a pokróccal, mert beleesnek a vízbe, így ő most jó papagáj módjára ismételgette is rendesen, hogy "bele ne ess vízbe". Alig lehetett kiparancsolni a víz mellől, ahol kacsákat nézett, majd egy elég hosszú faággal nekilátott pecázni. Csak tudnám, hogy honnan van a vérében. A szélére ment a víznek (ahol szerencsére, ha bele is esett volna, kb 20cm a víz), majd a nyírfák szálló vattára hasonlító vackait és faleveleket pecázott hatalmas lelkesedéssel. Magor mindeközben békésen aludt rajtam :)

"Nézd Anyunya, ott egy madár!"

Egyike az utolsó, kikönyörgött pózoknak

Kezdi a horgászást (még sapkában)

Aztán sapka nélkül is

Egy kacsa a sok közül...

... akiknek így lehet örülni :)

Annyira cuki a békás táskájában...

Mamuga az igazak álmát alussza :)