Most hétvégén ünnepeltük Dávid 18-ik születésnapját, amire kék csodatortát kért tőlem, mikor a saját szülinapomon felajánlottam, hogy sütök neki is, ha szeretné. A kékkel nem volt baj, mert profi ételfestékeket (por) vettem- fogpiszkálóval adagoltam, de így is minden kék lett... mondjuk a kívánság is az volt :) A csodatortaság miatt keresgélni kezdtem neten, hogy milyen dekorációval készültek kék színű torták.
Netes mozdony torták
Meg is találtam az igazit, egy mozdonyosat. Itt meg is született a gondolat, hogy az igazán Dávidos kék csodatorta bizony mi más is lehetne, ha nem egy V43-as mozdony. Azért ezzel még kellett barátkoznom, hogy mennyire is fog nekem sikerülni életem első forma tortája, de azért mindent megvettem hozzá (rendeltem fondant simítót és a formázáshoz használható műanyag "tollakat" is). Letöltöttem egy műszaki rajzot a pontos arányok miatt, amihez végül nem tartottam magam, csak igyekeztem, mert úgy vagy túl nagy lett volna, vagy sose sikerül. Volt elölről és oldalról is kép, biztos ami biztos. Sütöttem kettő téglalap alakú kék színű piskótát, ami sütés után kicsit zöldes lett, de a belseje abszolút kék volt és elkészült az előírás szerint a tejcsokoládés krém is, szintén kékre színezve. Ezzel rendesen meggyűlt a bajom, mert bár a saját tortám is ilyen volt, csak étcsokival, ez most sehogy sem akart összeállni. Ugyanúgy készült, ugyanúgy egy nappal korábban, mégis öntet volt krém helyett... raktam hát bele mindent, ami konyhatechnikában ismert vízmegkötő és vártam a csodát. Csoda nem történt, csak plusz egy nappal később a másik hűtőben a maradék krémmel, de legalább már kenni lehetett a piskótára a tölteléket. Este 6-ra megdermedt a külső krém is, jöhetett a burkolás. Múltkor bevált, hogy a megmaradt fondant le lett reszelve és át lett gyúrva egy kis kókuszolajjal, de most nem. Totál feleslegesen fárasztottam magam, hogy az öklömnyi megkövült cukormasszából újra gyúrhatót varázsoljak. Vagy izzadva morzsálódott, vagy nedves homokként lehetett volna vele játszani. Csináltam hát újat. Ezzel minden szépen és jól is ment, egészen addig, míg Zselyc nem "segített". Míg én kevertem a sárga festéket, ő szinte az összes fondant formázó tollat beleszúrta a mozdony oldalára, így amolyan háborús veterán mozdonyra hasonlított. Amennyi helyem volt a tortán, amennyi fondant rendelkezésemre állt és amennyi időm volt (kb fél 10-kor fejeztem be), feldíszítettem. Még áramszedője is volt gemkapocs felhasználásával :)
Másnap reggel persze Zselyke kinyitotta a hűtőajtót és lelegelte a feliratot a tábláról, így azt Lőricen javítani kellett, de így is jó lett és Dávid díjazta a "V43 1996"-ot, bár megtudtuk, hogy a neten általam talált képek már nem fedik a valóságot, már máshogy számoznak :) Az öröm tagadhatatlan volt, ez a videón is látszik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése