Legrövidebb életű szandál

A nyakpárna miatt megvett praktikában egész érthető képes leírást találtam a rövidpálca készítés rejtelmeiről. Úgy éreztem itt az (újabb- már ki tudja hányadik) idő, megpróbálom újra a lehetetlent és kiegészítem az igencsak hiányos horgolási tudományom. A megérzés engem igazolt, örömmel láttam, hogy a láncszemeket tudom folytatni, nem úgy, mint eddig. A kezdeti lelkesedést és "tudást" azonnal éles bevetésre küldtem, mivel tüneményes bébi szandál horgolási útmutatót találtam ma délelőtt.

Az eredeti szandál képe

Az eredeti szandál Zselykénél kisebb babákra vonatkozik, így meg kellett oldanom a nagyítás problémáját. Meglepődve tapasztaltam (utólag), hogy szemmértékkel jól növeltem meg a szemek számát mind a nagylábujj köré kerülő kör esetében, mind pedig a bokánál körbefutó pántnál. Az angol horgolási rövidítésekről bár fogalmam sincs és nyilvánvaló az én végeredményem másképp néz ki, mint a kiindulási kép, azért felismerhető szandált sikeredett összehoznom. Ráadásul páros végtag révén, kettő összeillőt :)
Zselykére ébredés után felpróbáltam, az eredmény: tüneményes! Azokon a puha, párnás lábacskákon édesen állt a horgolt szandálka és a méret is jó lett. Talán elbírt volna még 1-2 plusz szemet a pánt, de nem feszült. Gyorsan készítettem róla pár képet, majd elmentem uzsonnát készíteni (őszi- és sárgabarackot pépesíteni). Ennyi idő elegendő volt, hogy a szokatlan lábbeli jobb oldali darabját leoperálja magáról és persze úgy, hogy a pántnál addig húzza, míg a láncszemek szép sorban lefutottak :)

Tanulság: a módszert erőteljesen tökéletesíteni kéne, valahogy meg kéne oldanom a körbeláncolás jelenlegi problémáját és mindenek előtt Zselyke-biztossá kéne tenni a kész "művet".

Itt már feszegeti