Bár határozottan segítségre szorul még a lány a hintalovagolást tekintve- nem árt tartani, hogy le ne dőljön-, de úgy élvezte, hogy öröm volt nézni. Széles mosollyal ült az egyébként- természetesen- tescos lovon és örült az oda-vissza dőlöngélésnek. Később aztán a hangját is hallatta. Az örömén először csak ámultunk és bámultunk, majd észbe kaptam és gyorsan készítettem róla pár képet és egy videót is.
Mesi ugyan azzal kezdte a kérdést, hogy így nem lesz karácsonyi ajándék a lóból, ahogy eredetileg terveztük, én rögtön rávágtam, hogy dehogynem, de mivel így élvezi, lehet tényleg marad a nappaliban a paci...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése