Kutna Hora- városnézés

Kb 50-60km-re volt tőlünk Kutna Hora, amit én mindig is szerettem volna megnézni (no nem feltétlen az egész várost, hanem annak a csontokkal díszített kápolnáját, de erre majd még visszatérek). Szerencsénkre Michal barátnője épp ott lakik, így tökéletes programnak bizonyult a vasárnap délelőtti bevásárlásunk után egy városnézés (Zselyke nagyon boldog volt, mert az üzletben, ahol vásároltunk sört és egyéb vásárfiát, az elköltött összeg után járó matricákért pont be tudtunk váltani egy hupikék törpikés csomagot- 2 figura+1 cső kukorica). MIután leparkoltunk- szerencsém volt, mert Michal ezt is bevállalta, vezetett Kutna Horába és másnap az állatkertbe is, hogy megspóroljuk az idegen nyelvű instrukciókat és a cseh táblák esetleges olvasás-értelmezését- megebédeltünk. Magor itt is jobban érdeklődött a sör iránt, amit az étterem többi vendége mosolyogva asszisztált végig, mint az ebéd iránt. Ő köszönte szépen és beérte babapiskótával. Zselyke legalább evett rendesen a húsból és a sült krumliból, amit én kértem, plusz nagyon ízlett neki a díszítésként kapott madárbegy saláta, így már ezt is tudom, hgy szereti :) A kisasszony persze jött-ment ki a kertbe, be hozzánk, néha leült játszani a törpökkel, máskor visszaadta Magor cumisüvegeét, de nem maradt túl sokáig egy helyben. Miután végeztünk az ebéddel, találkoztunk Milénaval és együtt mentünk el megnézni Kutna Hora székesegyházát és annak környékét.

 

Zselyke nagy nehezen odaadta a pénzt :)

Zselyke nagyon élvezte a templom előtti utcazenészek játékát, táncikált, furcsán lépegetett, majd megengedtük neki, hogy adjon nekik pénzt is. A templom nagyon szép volt kívül és belül is, bár volt egy kisebb malőr, míg Viktor megvette a belépőnket, a kisasszony fogta magát és eltűnt a templomon belül. Az akusztikának köszönhetően ugyan hallottam, hogy valahol bent van és énekelget, de egy, ezt nem kéne, kettő, nem kiabálhattam, hogy jöjjön ide, így maradt a keresés. Hol találtam rá a művésznőre? Természetesen az oltárnál, a lezárt területen, hiszen ő bőven elfért a lezárást jelölni hivatott piros zsinór alatt... Ott állt a lépcsőn és halandzsázott valamit, majd mikor meglátott, közölte, hogy "Szia Anya, énekelet :)". Az első padokban ülők persze csak mosolyogtak- szerintem élvezték a nem mindennnapi előadást.

A templom belülről (Dédinek szeretettel :))

itt állt Zselyke a gyertyák mellett a lépcsők tetjén...

Zselyc persze ide is le akart ülni

egy torna mozdulat :)

 Miután kijöttünk, Zselyke még táncolt a zenére, majd a nagy füves területet vette be, ahol hol ült, hol táncolt, hol a füvet tépkedte, úgy nézett ki, mint egy igazi kis hippi :)