Ma elmentünk a "Vuk játszótérre"
Korábban már kinéztem az interneten, hogy a Gellérthegyen csináltak Dargay emlékére egy Vukos játszóteret, ami még nekem "felnőtt" szemmel is tetszik, akkor mennyire fog Zselykének, aki imádja a Vukot. Buszoztunk egy nagyot- egyszer kellett átszállnunk, az első buszon el is aludtak, így igazán kalandos volt leszállnom két gyerekkel, de sebaj, megoldottam :) Egyébként hihetetlen, hogy mennyivel többen voltak előzékenyek, segítőkészek így, hogy a gyerekek már megszülettek és vagy fogom őket, vagy elöl-, hátul felkötve cipeltem őket (terhesen összesen nem adták át annyiszor a helyet, mint ahányan ma próbálták)...
A játszótér szuper volt, tiszta, abszolút biztonságos- olyan magas kerítéssel, mint én, felül egy áthajtós megoldással zárható kapuval-, a szobrok helyesek. Mondanom se kell, hogy mindet megmászta, megölelgette, amikor beléptünk egyszer csak felkiáltott, hogy "Vuk" és már szaladt is a felnőtt róka párhoz :) Itt még a szemetes is béka (a kolbászból lévő kerítés gyerekbarát verziója), tehát a lány azt is jól megölelgette :)
 |
| Magor is ott "járt" :) |
 |
| az a bizonyos szemetes |
 |
| Ezen fel tudott mászni egyedül!!! |
A játszótér után Zselykének még volt kedve sétálni, így miközben elmajszolt egy jó tenyérnyi sajtos pogácsát, amit itthonról vittünk el, felsétáltunk a Citadellához. Nagyon élvezte a lány, hogy fentről látja a várost, a pici házakat. Aztán kiszúrta a szabadság szobrot, amit "Néni!" felkiáltással és ujjal mutogatással a tudtomra is adott. Akkor aztán "futááás" volt, nehogy elszaladjon az az óriás néni még mielőtt odaérnénk :) A turistáktól elleste, hogy a széles kőpárkányra ülnek, amit neki is kellett, így onnan leste a hajókat a Dunán, a házakat és élvezte, hogy hajába kap a szél... Én meg jó képeket csináltam a gyönyörűségemről, miközben lábai előtt hever a város :) Körbe ssétáltunk, így nem tudtuk elkerülni a szuveníreket árusító bódékat, amik mágnesként vonzották a lányt... Végül kiegyeztünk egy hűtőmágnes szuvenírben, mert a lány különösen vonzódott az egyébként kicsit se magyaros matrjoska babákhoz, amik kicsi faszoborként csábították el az első bodegánál. Végül egy fából készült laposabb matrjoskát vettünk hűtőmágnesként, kemény 500,-Ft-ért, ahol olyan aranyosan mondogatta a babákra is, hogy "Nézd Anyu, néniii", hogy az eladó (tényleg!) néni- mind nemben, mind korban- ajándékba adott neki egy városképes sarkánál picit csorba hűtőmágnest. Hiába, aki szép és tündéri, nem távozik üres kézzel :)
|
 |
 |
| A babó vásárfiái |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése