Délután gyerek szemmel

Ebéd után mindketten fáradtak voltak és csodák csodájára Zselykét is sikerült rávennem, hogy aludjon inkább fent az emeleten, mint a szeretett kanapén. A kompromisszumot megkötöttük, ő feljött, cserébe fel kellett vinni a kispárnát és a kék takarót, amit lent használ. Bevackolta magát mellém, épp elkezdte nézni a nyulas szarvasos mesét és már éreztem is a súlyát a vállamon :) Az időjárás miatt fáj(t) a fejem, s mivel mozdulni se nagyon tudtam, csak ha kockáztatom az ébredést, inkább én is aludtam velük.

Ébredés után nézett még egy kicsi Vukot miközben változtatta, hogy éppen, hogy bújik, mit ölel át rajtam, majd mondta, amit minden ébredés után szokott: "Én éhes. Te is éhes, Anyu?".

Zselyke uzsonnázott egy fél joghurtot (délelőtt ette meg a másik felét), majd egy sonkás, sajtos zsemle felét tüntette el addig, míg Magor a szokásos tejpépet. Azóta a  járókában labdázik és a brendonos macival birkózik a fiatal úr!
...
A déli harangszónál Zselyke megint nagyon aranyos volt. Lemerevedve nézte a képeket, majd így szólt a személyként szeretett haranghoz:
Zs: szia bing dong, én Zselyke - és integetett, mint pl az apjának reggelente, mikor ő dolgozni indul :)