A végén hiába kérdeztük az apjával, hogy mehetünk-e, jön-e haza, csak rázta fejét és mutatott a lovak felé. Úgy sikerült meggyőznünk az ismételt istálló látogatást követően, hogy másképp kérdeztük ugyanazt: mehetünk-e a Tatához :)
Az istállóban puszit dobott a lovaknak, a kifutón sétáló lovaknál meg lesett, haladzsázott és bőszen mondogatta, hogy "kaka-kaka", mikor látta, hogy egy-egy ló a dolgát végzi. Választhatott emlékérmét is, amit kis kincsként hozott magával a ménes látogatáson.
 |
| "Lónézőben" |
 |
| Alvó paci :) |
A kocsihoz visszafelé vezető úton aztán míg én őszi falevelet fotóztam, ő vadgesztenyére bukkant, amiket össze kellett gyűjteni az itthoni, beígért Kippkopp baba-gyártáshoz :)
A hazafelé úton kénytelen voltam megállni Mónosbélen, mert még odafelé kinéztem magamnak ezt a régi szénrakodót, ami jelen állapotában is rabul ejtett :) Mikor visszaszaladtam a kocsihoz, az út túloldalán álló ház kertkapuján kijött egy idős bácsi és megkérdezte, hogy hova sietek ennyire. Mondtam neki, hogy a kocsihoz, mert csak fényképeztem a rakodót. Kiderült, hogy ő itt dolgozott. Biztos furcsa lehetett neki, hogy valaki megáll fényképezni a mára már romos volt munkahelyét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése