A keddi napunk gyakorlatilag a Szalajka völgyben telt el. Reggeli után felkerekedtünk és a 9:30-as kisvasúttal felmentünk a Gloriette-tisztásra. A kisvasutat Zselyc sokkal jobban élvezte, mint tavaly, mikor még kicsi volt. Most végig a padon állt és lesett ki az ablakon, miközben "huhúú"-zott.
A tisztásról az Istállós-kői barlanghoz. Igazi túra volt ez, amit a babó nagy részben a saját lábán tett meg, a kritikusabb pillanataiban hol az apja, hol az anyja nyakában. Magor végig mei taiban volt rajtam, hatalmasat aludt. Az őszi erdő csodaszép volt, már volt annyi avar a földön, hogy örülhessünk a ropogó száraz falevelek hangjának, és gyönyörködhessünk a színekben is. A barlang után szépen lassan elindultunk lefelé a völgybe. Gergő és Zselyke hol kézenfogva sétált, hol csak Gergő próbált meg úgy, mert a lány éppen kikérte magának, hogy fogják a kezét...
Mikor Magornak ebédidőt ütött a gyomra, a játszótéren pihentünk meg, ahol az addigra "elfáradt" gyerekek is új életre keltek és egészen "meglepő" módon volt erejük szaladgálni, hintázni, csúszdázni. A játszótér után kényszerűségből külön utakon jártunk Tomiéktól. Mi a tavaly óta kedvenc és eddig felülmúlhatatlan pisztráng sütödénknél ebédeltünk. Zselyke és mi is odáig voltunk a friss, sült pisztrángért. Magorkánk eléggé elfáradt, így a végén már hangosan adta tudtunkra, hogy jó lenne hazamenni. Út közben Zselyke minden egyes helyen, ahol látta a patakot és volt akár egy icike picike "vízesése" is, örült és "pisipis" szavakkal kommentálta :) Természetesen, ha volt szegély az út mentén, azon kellett menni és a vadgesztenyét és különlegesebb "picike sziklákat" :) is fel kellett szedni a földről. Végül délután 4 körül hagytuk el a völgyet, ahol egyszerre sikerült feltöltődnünk és elfáradnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése