Ennél kevésbé pihentetőbb, ugyanakkor szívet melengetőbb érzést- most már, hogy ketten vannak-, el se tudok képzelni.
Zselyke valószínűleg rosszat álmodhatott, mikor (talán) fél 6 körül megszakítás nélkül, bár nem túl keservesen sírt. Viktor áthozta, a lány ivott egy kis teát- tényleg nem sokat, ezért tippelek a rossz álomra inkább, mint a szomjúságra-, majd az apja mellett elaludt. Én fél 8 körül keltem, mindenki más még mélyen aludt, s mert olyan helyesek voltak így együtt hárman, hát lefotóztam őket. A gyerekek észre sem vették, mikor Viktornak el kellett menni dolgozni, sőt, később azt sem, mikor Nagypapa lement a földszintre.
Később aztán szinte egyszerre ébredtek. Én a leveleimet néztem a telefonon, mikor Magor nyöszörögni és mocorogni kezdett és erre Zselyke is hirtelen, vigyorgó arccal felénk fordult. Ami ezt követte, az sajnos csak nem túl éles képekkel lett megörökítve, de a szeretet, az öröm és a Magor megszületésével egyszer csak "nagylánnyá" cseperedett Zselyke babó odafigyelése és finomsága azt hiszem így is látszik! Minden nap okot adnak az örülésnek. Nagyon szeretem őket! :)
BlackBerry 10 okostelefonról küldve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése