Irigylésre méltó helyzetem van

Nem szeretek takarítani. Van aki szeret, én nem. Én mást szeretek, pl főzni vagy barkácsolni. Igyekszem a nem szeretett, de kötelezően elvégzendő dolgokat semlegesen intézni, hogy a gyerekek saját maguk dönthessenek ezen dolgok érzelmi töltetéről. Úgy tűnik ez egész jól megy, mert a mai sepregetésnél Zselyke a kis seprűjét szorongatva nagy szemekkel nézett (mert ő is segített), majd vágyakozva így szólt, "bárcsak nekem is lehetne ilyen nagy seprűm!"‎. 

Megmosolyogtatott és már nem is volt olyan utálatos dolog a lehetetlen résekből való por és morzsa kiseprése, miközben Maguga rendre az összesepert kupacon gázol át, hogy nekem passzolja a gumilabdát. Zselykét azért megnyugtattam, hogy mindenkinek a méretéhez passzoló seprűje van és ha nagylány lesz, neki is nagy lesz!