Igazi kánikula idő van. Régebben lehet, hogy örültem volna neki (gyerekként az ember "csak" élvezi, hogy pancsol a strandon, otthon a kádban, hogy lehet fagyit enni ebédre, stb.).
Itthon rá se nézek a hőmérőre, mert attól csak rosszabb, már ha létezik egyáltalán ilyen...
A gyerekek ájultan alszanak. Zselyke babó a pelenka felett gyakorlatilag csak bugyit hord, hogy ne akarjon meztelenre vetkőzni- jó, hogy ez az aprócska trükk beválik-, Magor pedig "izompólóra" hajazó ujjatlan body-ban alszik-eszik rendületlenül. Tegnap megmértük, az első itthon töltött hét eredménye (azaz ténylegesen az utolsó háromé, mert csütörtök este még stagnált a kórházi kiengedési súly) 4dkg plusz. Biztató, pláne ilyen nagy melegben és úgy, hogy anno Zselyc első hete nullás volt. Az is eredmény volt , hisz a lényeg, hogy nem fogyott :)
Az itthon töltött egy hét alatt kiderült többek közt, hogy:
- Zselyke egész egyszerűen odavan Magorért, közel végtelen számú lehetőséget megragad, hogy puszit adhasson, vagy simogathassa.
- Magor döbbenetesen erős, emelgeti a fején és hanyatt fekvésből jobb oldalra tud fordulni!
- Én gond nélkül megbirkózom egy fiú pelenkázásával is, pedig hülye mód, hogy tartottam tőle :)
- A császár után szerencsére jól vagyok, már a tüsszentésekkor se látok csillagokat.
Ahogy elnézem Viktort és magamat, nagyon jól érezzük magunkat immár négy tagú családként, jó lányos-fiús szülőnek lenni! :)
BlackBerry 10 okostelefonról küldve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése