Magort tényleg behozták az intenzívre látogatási időben, ahogy ígérték a műtőben és itt az őrzőben a nővérke is. 4 körül hozták és pár perccel 5 előtt visszavitték, de az a majdnem egy óra nagyon jó volt. Örültem neki, még úgyis, hogy ő pólyába csomagolva aludt mikor megkaptam, én pedig akkor még ott tartottam, hogy szigorúan vízszintesen kellett feküdnöm, a fejem se lehetett emelni, csak forgatni. Ettől függetlenül megoldottuk, csendben, békésen örültünk egymásnak. Cirógattam, ő az ujjait szopogatta- igazi nagy cumisnak tűnik-, majd itteni javaslatra mindenki megpróbálta megszoptatni a babáját. Mi sikerrel jártunk, szerintem örült az "extra ajándékot adó cuminak" :) majd kajakómába esett :) én akkor csináltam pár képet róla, amik szintén nagyon cukik! A közös képeinket nézve be kell lássam, hogy van vmi abban, amit Viktor mondott. Ő inkább rám hasonlít, még ha nem is a kiskori énemre, hanem a mostanira. Zselyke egyértelműen Viktor volt, mikor született, aztán mostanra állítólag olyan, mint én. Reméljük Magor is hasonlóan jár, kezdhet velem, de mivel fiú, ő inkább az apjára üssön, ha nagyobb lesz :)
BlackBerry 10 okostelefonról küldve.
Nem tudom kire hasonlit (soha nem latom a picikben a felmenoket, a sajatjaimban sem), de nagyon jol osszeraktatok! :) Az elso ora olyan jo, nosztalgiazok rendesen (pedig tegnap epp azon a velemenyen voltam, hogy mindenki orult, aki gyereket vallal...:D). GYogyulj gyorsan, szagolgasd, puszilgasd.
VálaszTörlés