Tanévkezdés, avagy Zselyke iskolás lett, Magcsi nagycsoportos, Tasó pedig kiscsoportos

Izgalmas nap ez a mai. Minden gyermekünk elérte azt a kort, hogy pedagógusok által is formálódjon, ügyesedjen, okosodjon.
Zselyke és Tasi őszinte izgalommal várták a mai napot, csak Magor az, aki kicsit morgolódik és az ilyenkor rá jellemző módon puffog, mint a szilvalekvár főzéskor... Ő is iskolás szeretne lenni. RemeRem hamar megtanulja majd, hogy magával foglalkozzon és örüljön annak ami van, mert jó pár évig Zselyke nyomdokaiban lépdel és így örök elégedetlen marad.
Örültek annak, hog együtt mentünk hála az extra tescos tanévkezdő szabimnak. Zselykével együtt bevittük a fiúkat. Az M1/M7 lépésben haladt, de az M0 jó volt, így kb 7:55-re odaértünk az ovihoz és ahogy megbeszéltük, Magcsi maradt a saját részén vetkőzni. Kingivel pont összefutottunk, így ő segített neki és átkísérte Tasi öltözőjéhez is, ahol addig ő vette át a gumi csizmát a benti cipőre (egyedül!). Tasóka boldogan ment be, az öltözőben már el is felejtette a tisztasági csomagot, amit egészen addig vinni akart, a lényeg az volt, hogy bejusson. Nyomtam egy puszit a búbjára, Ilonka néni megmutatta, hogy az udvar felől a középső ablaknál tudok integetni. Eddigre már a játékok felé vette az irányt Tas, de az óvónéni elkaptae s mire fordultam, már az ablaknál várt, integetett, puszit dobott. Nem tudom, hogy eszik-e, de bízom benne, hogy jó napja lesz :)

Magicsek a szekrényénél várt, Kingi megvart minket. Gyors fotóra összeálltak a nagyok, majd Magor ment is be a napraforgóhoz. Mekkorát nőtt minden csoporttársa!!! Hiába, már nagycsoportosok.

Zselyke kicsit izgult, hogy beérünk-e, de megnyugtattam, hogy a nehezén túlvagyunk, vissza gyorsabb lesz. 8:29-kor le is parkoltunk, besétáltunk az iskolába a hátsó kis kapun keresztül. Jó, hogy reggel nyitva van! A táskáját (a kisebb úszósat, amit ma vitt), nemes egyszerűséggel a kezembe nyomta, "hozod Anya? Úgyis mindjárt le kell venni!". Az előtérben az elsős tanító nénik várták a gyerekeket, s Zselyc, mint 1.a-s, egyelőre kapott egy nyakba akasztható névtáblát, Micimackóval. Judit néninek is ilyen volt. Mondta, hogy az egyszerűség kedvéért kb két hétig ők lesznek a Micimackó csoport és a terem ajtón is egy hatalmas, ugyanolyan Micimackó volt.
Zselyke az első padsorba ült. Evett egy kis szőlőt, sőt, a mellette ülő Gréta nevű kislánynak büszkén megmutatta a tegnap anya által neki varrt uzsonnához készült dinnyés szalvétát is. Ha valamit kérdezni szeretett volna, akkor jelentkezett (3* is, fogalmam sincs, hogy miket kérdezett, míg vártuk a tanévnyitót). A másik tanító néni Anita néni, a pedagógiai asszisztens pedig Szandra néni.
Mivel esett, az évnyitó a teremben volt, hangosbemondón keresztül. A kezdeti Himnusz hallgatás alatti egy helyben állás jó feladat volt az osztálynak :) Megtudták, hogy ajándék varázsceruzákat kapnak, amit ha ügyesen forgatnak, megtanulnak év végére szép betűket és számokat írni. AA végé pedig a De nehéz az iakolatáska című dalt játszották le, amire Zselyke ülve dölöngélt, nekem meg két dolog jutott eszembe (1.: Nálunk Szózat volt a végén, 2.: Úristen, de régi dal ez, de öreg vagyok).

Kicsit még megszeppent

Búcsúkép - itt jöttem el :)

Büszke vagyok a gyerekekre és magamra is, mert bár ez csak az első nap első reggele volt, de ők se és én se sírtam, pedig láttam, hallottam rá példát ma az oviban és az iskolában is!