Zselyke ma kora délután megette a tegnap estéről maradt almás rétest és közben fogát vesztette. Nagyon boldogan, kinyújtott tenyérrel, kissé vérző ínnyel vigyorgott rám és egy szót sem szólt, hisz minek :)
Milyen nagylány már a valaha volt cuki kis bundafej!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése