Tegnap délután megyek az oviba, Magor szalad és mutatja a bal csuklóját, hogy bibis. Kapott rá sebtapaszt, rajzoltak a hagyományos barna tapaszra neki csigát is. Gyógypuszi, simi... Öltözés közben még vagy 3* elmondja, hogy elesett és bibis lett, majd közli velem:
M: Anya, vegyél fel!
Én: miért? Nehéz vagy, sétálj.
M: nem tudok! Fáj a bibim!
Én: de az a KEZEDEN van, nem a lábadon, tudsz járni
M: de nem...
(Kicsit duzzogva, de kijött a kocsihoz és még ma reggel is kellett új sebtapasz, mert "nagyon fáj")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése