Első ottalvós ovi: teljes siker

Kicsit izgultam, hogy mi fogad majd, mikor délután a lányért megyek, vajon aludt-e?! De úgy tűnik, kár volt. Mikor benyitottam a terembe, épp a zsúrkocsira tette vissza a poharát, ráadásul annyira a miliő hatása alatt állt, hogy még se hallotta, mikor szóltam neki, meg sem látott. Ment vissza az asztalához rendezkedni, széket betolni, szalvétát odébb tenni... csak akkor eszmélt rá, hogy ottvagyok, mikor Éva néni szólt neki :) Utána aztán fülig érő szájjal futott, a vajas kenyér része az uzsonnának hamar világossá vált, mert szinte fülig vajas volt mindkét oldalon :) Éva néni nyugtázta a dolgot, hogy ezt még gyakorolni kell (hiába, a babó arisztokrata módon töröl szájat, éppen csak az arcához érintve egy szalvéta csücsköt), majd felhívta rá a figyelmem, hogy a lány egyedül vette fel a cipőjét - kacsában. Megbeszéltük, hogy nem tudni mi az oka, hogy hol tudja/ észre is veszi a kacsában való felvételt és javítja, hol fittyet hány rá. Öltözés közben megtudtam, hogy nagyot aludt, de "elvesztettem párnámat, takarómat... hol van manóm?". Nézem a zsákban, nincs. Kérdezem, hogy hol van, hisz holnap is szükség lesz rá, de nem tudja. Vissza Éva nénihez, aki megkérdezi Zselykét, hogy hova tette, mert úgy lett kiküldve a mosdóba, hogy előbb tegye a zsákjába. Ott nincs, "biztos mosdóban hagytam" jött a gyors válasz és már híve hamva sem volt, már futott is a wc-be. Pár pillanat múlva jött a manóval, aki visszakerült a zsák zsebébe és kapott Zselykétől puszit és instrukciót is, hiszen ő az oviban alszik: "aludj nagyot manó!".