Őrség 1. - Bajánsenye

Ma reggeli és egy kis játék után nekiláttunk, hogy megnézzük a Kis hegyi kilátást. Ezen a részen vannak a szőlős és gyümölcsös kertek a már tájvédelmi területen. A három törpe nagy lelkesedéssel indult neki, lesték, hogy majd' minden második villanyoszlopon gólyafészek van benne kis és nagy gólyákkal, a rengeteg lepkét (errefelé állítólag 1000 féle van), bogarat, növényt, így lassan haladtunk. Megálltunk a lovaknál (amiket Magor rendre lovagoknak nevez), a Kerka felett átvezető hídon halakat nézni, páfrányt és erdei szamócát azonosítani. Zselykének új hobbija van, köszönhetően a Tatától kapott dongónak- bogarakat gyűjt. Most két, már halott, de szép szárnyú pillangóval jött vissza a szállásra.
Fent a "hegyen" megvendégeltek minket a szállásadóink friss gulyással és rétessel, pálinkával, fröccsel, szörppel. Zselyke sokat játszott a lányokkal, Magornak a bújócska közben a csalánba zuhanás kedvét szegte, Tasit pedig egy zacskó m&m-szel kellett hangtompítózni. A kilátást nem láttuk, mert a városhoz és autóhoz szokott lábacskák nagyon elfáradtak, így a visszautunk "vegyél fel!", " nyakibaaa!" felkiáltásokkal, nyöszörgéssel és hisztivel volt kísérve. Erzsi néninek (szállásadó) igaza volt, ha már most elfáradtunk, akkor a gyerekekkel jöjjünk vissza. A sok kisebb, nagyobb pihenővel végül 2 óra 51 perc alatt mentünk 4km-t, 53méteres szintemelkedővel (micsoda applikációm van ;)). Ez annyira fárasztó volt, hogy Zselyke és Magor már 2,5 órája alszik ájultan!